Egy elvonás története a felismeréstől az reményteli elvárásokig

Kezd kirajzolódni a felismerés, hogy valójában gombák vagyunk, temérdek szabadidőnkben embereknek képzeljük magunkat
és képzeljük ezt az egészet szakadatlan és kollektíve. És ez ugye sok mindent megmagyaráz.
Gombaként tudjuk és magától értetődő, amit képzeletünkben naiv és beképzelt emberként csak sejtünk, hogy egyetlen összefüggő sokrétű és sokféle élőlény vagyunk.
Embereknek sejteni sem engedjük, hogy ez a képzelés mire jó és a nekik képzelt rációval nem is magyarázható el talán.
Esetleg a fennmaradásunkhoz szükséges kémiai folyamatokat hivatott mozgásban tartani, de lehet az akármi.
A képzelés kölcsönhatása a valósággal kifürkészhetetlen és kiszámíthatatlan és mi, gombák sem nagyon tudjuk,
csak érezzük, hogy mikor mit kell képzelni és akkor a földalatti szálakon keresztül eljutnak a megfelelő jelek az összes gombához, hogy most mi az aktuális képzelet.
Egy önjáró gépezethez hasonlóan. Nem kérdés mióta, miért, meddig. Csak a Van van.
Most emberként várom az esőt, amitől nőnek majd a gombák… De tudjuk, hogy igazából a gomba beszél belőlem, és az épp elképzelt kalandregényben az emberek
nem kis behatására klimatikus és meteorológiai szélsőségek miatt most épp szárazság van és a ritka esőzések semmire nem elegek.
Most ugye elérkeztünk arra a drámai pontra, hogy az Emberek (egyre többen) felismervén a Föld kizsákmányolhatásának végességét, világvége hangulatban tengetik vélt végső napjaikat.
Van, ki megkísérel „igazabb” életet élni, életmódot változtatni. Lemondani az autóról, dohányról, repülésről.
Húsevésről, vízpazarlásról, mértéktelen szemetelésről és még sok minden másról.
De ez mind csak arra jó, hogy a jobb belátásra nem tértek szakadatlanul növekvő energiaéhségét csillapíthassa,
még egy kissé meghosszabbíthassa az életmódjuk fenntarthatóságát.

Tisztelt Gombatársaim!
Nem lehet nem észrevenni, hogy a Nagy Agymozi, amiben a Zembereket képzeljük, bizonyos veszélyeket rejt magában és feltehetően,
de nem bizonyíthatóan a mi vesztünket is jelentheti az ö vesztük! Kérlek ezért benneteket, képzeljünk valami kevésbé drámai fordulatot nekik
és ne ízleljük a bennünk virágzó öngyilkossági hajlam édes gyümölcsét, amit a Galócák sugallnak!
Felkérésemet a Hálón keresztül kapott impulzusok sürgetésére teszem közzé. Szívleljétek meg és képzeljünk közös erővel egy olyan emberiséget, amelyik megtér.
Ezennel bejelentem az új fordulat indítását, mindenki tudja a dolgát.
A mámornak vége, munkára fel!
Ilyesmi lenne emberi nyelven, de az is gombától való, ha fantázia nyelv is, ezért mindenki értse!
Tessék elképzelni, ahogy rohamosan megtérnek az Emberek a fogyasztás mámorából, az energiafogyasztás mákonyából
 és éledezve boldogságban és tiszteletben élnek a maradékokból, amíg meg nem halnak.


Kezdjük azzal, hogy a hatékonyság kedvéért munkarendet állítunk fel. Javaslatom a következő.
•    Jobb belátásra térni
•    Felismerni a fölösleges energiafogyasztást
•    Lemondani a fölösleges energiafogyasztásról
•    Jobb belátásra téríteni
•    Felismertetni a fölösleges energiafogyasztást
•    Lebeszélni a fölösleges energiafogyasztásról
•    Beindítani az ipari ellenforradalmat
•    Leállítani az iparosítást
•    Leállítani a természet elleni harcot
•    Megbékélni a természettel
•    Visszatérni a természethez
Ha már itt tartunk, büszkén vállalhatjuk, hogy Gombák vagyunk!
Hogy önerőnkből kikúráltuk magunkat a képzelgés gőzös mámorából és itt állunk,
büszkén és reményteli elvárással nézünk a jövőnek elébe…



Fudaraku László 2012.09.21 Bécs                                                  - -