Az etnikai homogenitás, avagy a beltenyészet különös bája

"Ugye, először is nagyon fontosnak tartom, hogy az etnikai homogenitást meg kell őrizni. Most már lehet ilyeneket mondani. Ezelőtt néhány évvel kivégzés járt az ilyen mondatokért, de ma már lehet ilyeneket mondani, mert az élet igazolta, hogy a túl nagy keveredés bajjal jár."

Orbán Viktor beszéde az etnikai homogenitásról sok emberben keltett felháborodást, sokban egyetértést. Beszédében ezzel a Trumpos fordulattal talán az épp horkolni kezdő hallgatóságot szándékozott gatyába rázni – ahogy a szemek felpattantak, az elernyedő testek összerázkodtak -elérve célját, azonnal fordult is be a tőle megszokott Ködösítés utcába:

„Úgyhogy természetesen mi, magyarok etnikailag heterogének vagyunk abban az értelemben, hogy európai nemzet vagyunk.”

Ez aranyos is, ez a hetero gén. Ezt mindenki érti, hogy hetero géneket hordozunk magunkban, mi büszke magyarok. De mi volt az imént az a homo gén? Álmodtam talán? Sebaj, úgysem értem a különbséget a homo és hetero között, nálunk normális és buzi a nevük. A hetero jó, a homo nem jó – sulykolják mióta – most pedig összezavar a miniszterelnökúr.

Az egyszínű sokszínűség meghirdetésé, a többsávú egysávúság, és hasonló értelmi maszturbáció következik:

"Ha csak a neveket itt felolvasnánk, lenne itt minden: a bunyeváctól a svábig, de ettől függetlenül ez mégiscsak etnikailag egy bizonyos sávon belül maradó sokszínűség. Tehát egyfajta etnikai homogenitás, egy civilizáción belül vagyunk."

Aztán Szent Istvánnak is kioszt egy kokit, mondván, hogy le van szarva szegény hülye:

"Természetesen, mint Szent Istvántól tudjuk, mindenkit fogadunk, ez helyes dolog, de az ország alapvető etnikai karakterének a megváltoztatását nem szabad kockáztatni, mert az szerintem az országot nem fölértékeli, hanem leértékelné és káoszba taszítaná."

Figyelem, az egyszínűség sokszínűségének dicsőítése következik – használati utasítással, székelyes csavarral. A hallgatóság kezd egy kicsit aggódni, hogy azon az egyetlen egy sávon hogyan lehet majd haladni ennyi embernek – de fellélegeznek – ja persze, a színvakok számára kiállított színskálát szemük elött meglebegtette a derék megélhetési király:

"Fontosnak tartjuk a kulturális egyszínűséget is, ami persze úgy értendő megint, hogy egy sávon belüli sokszínűségről beszélünk, de az nem teszi lehetővé, hogy kulturális értelemben egymással vegyülni nem képes civilizációk létezzenek egymás mellett."

A hallgatóság kezd egy kicsit aggódni, hogy azon az egyetlen egy sávon hogyan lehet majd haladni ennyi embernek – de fellélegeznek – ja persze, a színvakok számára kiállított színskálát szemük elött meglebegtette a derék megélhetési király:

"Meggyőződésem, hogyha az etnikai homogenitást fönntartjuk, a kulturális sokszínűséget egy bizonyos sávon belül egyneműségben, egy kulturális egyneműségben tudjuk tartani, akkor az Magyarországot föl fogja értékelni, mint helyet."

Ettől végképp megnyugszik minden kételkedő. Csak egy kérdés merül fel, hogy ha az országot, mint helyet felértékeltük, ha ez elkészült, mi lesz az ezáltal leértékelt emberekkel, a szétvert családokkal, a megromlott kapcsolatokkal, az egyszínű sokszínűség nevében szított, folyton-folyvást folyó viszály áldozataival?

"Egy olyan hely lesz Magyarország, vagy olyan mutatókat fog majd kifele jelezni, amely nagyon sok, nálunk fejlettebb országból napról napra eltűnik. Következésképpen az országot egyre értékesebbé tudjuk tenni."

A teljesség igénye nélkül, néhány felszínes egyszínűségében sokszínű gondolat, mit ez az affér bennem ébresztett.